Pejo Javorov

Две хубави очи. Душата на дете в две хубави очи; — музика — лъчи Не искат и не обещават те… Душата ми се моли, дете, душата ми се моли! Страсти и неволи ще хвърлят утре върху тях булото на срам и грях. Булото на срам и грях — не ще го хвърлят върху тях страсти и неволи. Душата ми се моли, дете, душата ми се моли… Не искат и не обещават те! — Две хубави очи. Музика, лъчи в две хубави очи. Душата на дете… Авторски коментар Представи си, че в книжарница в София двама души четат това стихотворение един след друг. Първият запазва еднаква малка пауза след всеки ред. Втората читателка следва изречението и оставя повторението да промени тона. Текстът е същият, но връзките между частите му се чуват различно. Точно тази разлика ще изследваме. Не търсим тайно послание, което някой трябва да ни съобщи. Търсим как думите правят възможни няколко обосновани прочита. Началото съпоставя очи, душа и дете. Не получаваме външен портрет с цвят, форма и възраст. Вниманието се премества от видимото към представа за чистота. Музиката и лъчите също не са части на лицето. Те свързват различни усещания и така разширяват образа. Ако преведем всичко в сухо твърдение, ще загубим важна част от внушението: възможността да усетим връзката, преди да я назовем. Местоимението в края на третия ред отлага назоваването на вършителя. Това е обратен словоред, но не и случайна украса. Първо чуваме отказа от искане и обещание; едва след това изказването се затваря. При четене на глас не е нужно да подчертаваш всяка дума. Избери кое е важно за твоя прочит: липсата на настояване, липсата на обещание или самото присъствие на очите. После провери дали следващите редове подкрепят избора ти. Средата на стихотворението съдържа твърдение и неговото отрицание. Бъдещето първо е представено като заплаха, а после заплахата е отхвърлена. Обратният ред на думите прави връзката видима: едни и същи части се връщат с променена посока. Нека не свеждаме това до отговора, че говорителят просто е сменил мнението си. Повторението може да се чуе и като опит да удържи желаната чистота въпреки страха. Това е хипотеза, а не документ за душевното състояние на автора. Повтарящата се молба също не стои неподвижно. Първият път тя звучи преди заплахата, а втория път — след нейното отхвърляне. Същите думи вече носят памет за прочетеното. Ето защо механичното повторение на една и съща мелодия може да заличи развитието. Опитай втория път да запазиш повече колебание или повече решимост. И в двата случая обясни коя връзка в текста те е насочила. Не е достатъчно само да кажеш, че така ти харесва. В края се връщат очите, музиката, лъчите и душата. Затварянето напомня началото, без да изтрива напрежението в средата. Затова огледалната композиция не означава непременно спокоен кръг. Можем да чуем постигната увереност, но можем да чуем и настойчив опит да убеди себе си. Добрият коментар разграничава тези възможности и посочва на какво се опира. На финала прочети началото още веднъж. Отбележи една промяна в своя глас и я обвържи с точен детайл, а не с обща дума като красиво. Последната дума на този разговор не е присъда. Попитай събеседника си каква промяна е чул и сравни неговото усещане със своето намерение.

Két gyönyörű szem. Egy gyermeki lélek két gyönyörű szemében; – zene – sugarak Se nem kérnek, se nem ígérnek... Lelkem imádkozik, gyermek, lelkem imádkozik! Szenvedélyek és nehézségek holnap rájuk vetik a szégyen és a bűn fátyla. A szégyen és a bűn fátyla – nem vetik rájuk szenvedélyek és nehézségek által. Lelkem imádkozik, gyermek, lelkem imádkozik... Se nem kérnek, se nem ígérnek! - Két gyönyörű szem. Zene, sugarak két gyönyörű szemében. Egy gyermeki lélek... A szerző megjegyzése Képzeld el, hogy egy szófiai könyvesboltban ketten egymás után olvassák ezt a verset. Az első ugyanazt a kis szünetet tartja minden sor után. A második olvasó, egy nő, követi a mondatot, és hagyja, hogy az ismétlés megváltoztassa a hangot. A szöveg ugyanaz, de a részei közötti összefüggések másként hallatszanak. Pontosan ezt a különbséget fogjuk megvizsgálni. Nem olyan titkos üzenetet keresünk, amelyet valakinek közölnie kell velünk. Azt keressük, hogy a szavak hogyan tesznek lehetővé több megalapozott olvasatot. A kezdet szembeállítja a szemeket, a lelket és a gyermeket. Nem kapunk külső szín-, forma- és korportrét. A figyelem a láthatóról a tisztaság fogalmára tolódik el. A zene és a sugarak szintén nem részei az arcnak. Különböző érzeteket kapcsolnak össze, és így bővítik a képet. Ha mindent száraz kijelentéssé fordítunk, elveszítjük a szuggesztió egy fontos részét: azt a képességet, hogy érezzük a kapcsolatot, mielőtt megneveznénk. A harmadik sor végén lévő névmás elhalasztja a cselekvő megnevezését. Ez fordított szórend, de nem véletlenszerű díszítés. Először azt halljuk, hogy a szem nem kér, nem ígér; csak azután zárul a kimondás. Hangos olvasáskor nem kell minden szót aláhúzni. Válassza ki, mi a fontos az olvasmánya szempontjából: a tolakodatlanság, az ígéret hiánya vagy a szem puszta jelenléte. Ezután ellenőrizze, hogy a következő sorok alátámasztják-e a választását. A vers közepe egy kijelentést és annak tagadását tartalmazza. A jövőt először fenyegetésként mutatják be, majd a fenyegetést elvetik. A szavak fordított sorrendje láthatóvá teszi az összefüggést: ugyanazok a részek fordított irányban térnek vissza. Ne redukáljuk ezt arra a válaszra, hogy az előadó meggondolta magát. Az ismétlés úgy is hallható, mint egy kísérlet a kívánt tisztaság fenntartására a félelem ellenére. Ez egy hipotézis, nem a szerző lelkiállapotának dokumentuma. Az ismételt imádság sem áll meg. Először a fenyegetés előtt szólal meg, másodszor pedig - az elutasítás után. Ugyanezek a szavak már az olvasottak emlékét hordozzák. Ez az oka annak, hogy ugyanazon dallam mechanikus ismétlése eltörölheti a fejlődést. Próbálkozzon másodszor is, hogy több habozást vagy nagyobb elszántságot őrizzen meg. Mindkét esetben magyarázza el, hogy a szöveg melyik linkje irányította Önt. Nem elég csak azt mondani, hogy így tetszik. A végén visszatér a szem, a zene, a sugarak és a lélek. A zárás a kezdetre emlékeztet anélkül, hogy eltörölné a középső feszültséget. Ezért a tükörkompozíció nem feltétlenül jelent nyugodt kört. Hallhatunk elért önbizalmat, de hallhatunk kitartó önbizalmat is. Egy jó kommentár megkülönbözteti ezeket a lehetőségeket, és jelzi, mire támaszkodik. A végén olvasd el még egyszer az elejét. Vedd észre a változást a hangodban, és kösd egy konkrét részlethez, ne egy általános szóhoz, mint a szép. Ebben a beszélgetésben az utolsó szó nem ítélet. Kérdezze meg partnerét, milyen változást hallott, és hasonlítsa össze benyomását a szándékával.