Régi bolgár szövegek: olvasás fordítással

Осъвременен превод на краткия откъс: „Защото словото му беше властно.“ Това е част от изречение, а не целият стих. Старобългарският запис е посочен в източника. Той е кирилска транскрипция на глаголически паметник. Следователно видимите букви в изданието и буквите в ръкописа не бива да се смесват. Преводът е съвременен; той не се представя като възстановен средновековен изговор. Първо разпознай „бѣ“ като стара глаголна форма. После забележи, че съчетанието със значение на власт не е предадено буквално. Преводът използва прилагателно. Така става видима разликата между разчитане, тълкуване и избор на естествен съвременен израз. И в съвременния текст словото е подлог, а не лицето, за което се говори. Местоименната форма от оригинала е предадена с „му“. За да обясниш защо, разгледай връзката ѝ със съществителното, а не търси механична замяна на букви. Ако запазиш всяка стара дума, но промениш само знаците, няма непременно да получиш съвременен превод. Накрая сравни две възможности: „словото му беше властно“ и „говореше с власт“. Второто е по-свободно преразказване: сменя подлога и пренасочва вниманието към говорещия. То може да помогне при обяснение, но не е същото редакторско решение. Отбележиш ли разликата, вече не смесваш превод, осъвременяване и коментар.

A rövid részlet modern bolgár fordítása: „⁠Mert az ő szavának tekintélye volt.⁠” Ez egy mondat része, nem az egész versszak. A forrásban a régi bolgár megfogalmazás szerepel. Ez egy glagolita kézirat cirill betűs átirata. A kiadásban látható betűket ezért meg kell különböztetni a kéziratban szereplő betűktől. A fordítás modern; nem állítja, hogy rekonstruálja a középkori kiejtést. Először azonosítsa a „⁠Бѣ⁠”-t régi igealaknak. Ezután vegye észre, hogy a tekintélyt kifejező kifejezést nem szó szerint fordították le. A fordítás melléknevet használ. Ez feltárja a különbséget a megfejtés, az értelmezés és a természetes modern kifejezés választása között. A modern bolgár szövegben is a szó, nem pedig a tárgyalt személy a nyelvtani alany. Az eredeti névmási forma „⁠му⁠” formában jelenik meg. Hogy megmagyarázza, miért, gondolja át a főnévhez való viszonyát, ahelyett, hogy a betűk mechanikus helyettesítésére törekedne. Ha minden régi szót megtartunk, miközben csak a jeleket változtatjuk meg, nem feltétlenül lesz modern fordítás. Végül hasonlítsa össze a „⁠словото му беше властно⁠”-t és a „⁠говореше с власт⁠”-t. A második egy szabadabb parafrázis: megváltoztatja a témát, és a beszélő felé tereli a figyelmet. Segíthet megmagyarázni a jelentést, de más szerkesztői döntést képvisel. Ha észreveszi ezt a különbséget, szétválaszthatja a fordítást, a modernizálást és a kommentárt.